Mindennapi zarándokutam

Kapcsold ki a tévét, a rádiót. Vonulj egy kicsit félre a családtól. Keress egy helyet, ahol csend van. Ülj le, és hallgasd. Hallgasd meg a saját gondolataidat. Ne manipuláld. Ne akarj szánt szándékkal gondolni valamire. Engedj el minden gondolatot. Ne énekelgess magadban. Ne monologizálj. Csak figyelj. Ha így nem tudsz egy helyben ülni - nekem ez sokszor nehezemre esik -, akkor indulj el. Menj ki sétálni, futni, úszni. Menj, és légy csendben. Belül is. A külvilág ne zavarjon. Ne törődj vele. Csak annyira, hogy ne üssön el az autó. Láss. Vegyél észre mindent, és mindenkit. De engedd is el. Had menjen tovább, és csak a csend maradjon. Ezt tedd meg minden nap. Ha nincs több időd, akkor ezt a gyakorlatot is kösd össze valamivel. Az edzéssel, a zuhannyal, az utazással, akármivel, ahol egyedül vagy.

Nagyon keveset foglalkozunk magunkkal. A saját gondolatunkkal. Ha problémánk van, egyből a külvilág felé fordulunk. Pedig a válasz ott van bennünk. Csak csendben kell lenni egy kicsit, hogy meghalljuk. Zajos világban élünk. Az autók, a gépek, szinte minden ami körülvesz, zajt csinál. Nem csoda, hogy az ember, már nem hallja a saját gondolatait. De ha időt szakítasz rá, hogy csendben maradj, egy idő után meghallod a hangod. Meghallod, és elmondja neked az összefüggéseket, a miérteket.

Kiürítettem az elmém. A természet, és a víz segítségével. Csak sétáltam a Duna parton, a fák között, figyeltem, és elengedtem. Amint sikerült valóban elengednem mindent, belém hasított egy felismerés. Megláttam az értemét egy egy hete történt eseménynek. Megláttam benne a jelet, amit akkor nem vettem észre. Az életben nagyon sok jel mellett elmegyünk, mert túl nagy a zaj, túl sok minden tereli el a figyelmünket. Ezért kell a csend. Hogy minden jelet, minden lehetőséget észrevegyünk. Légy nyitott! Légy pozitív! Légy csendben!

Egész nap azon járt az agyam, hogy a nevetés kikapcsol, ezért meg kell nézni egy vígjátékot, vagy egy vicces sorozatot, hogy felfrissítsem, kipihenjem magam. Ezért, este bekapcsoltam a tévét, valami könnyed nevettetőt keresve. Évek óta nem nézek tévét. Egy cseppet sem hiányzik. Ami érdekel, a neten is megtalálom, és így tudok szelektálni is. Ma azonban a nevetés reményében bekapcsoltam a készüléket. Találtam is vicces sorozatokat. Legalább is olyat, amit régen viccesnek találtam. Meglepetésemre most nem nevettetett meg. Volt egy-egy valóban humoros rész, de a többség inkább kárörömnek tűnt ma. Úgy látszik a humorom is átalakult az idők során. Semmi gond, ha a hasam nem is fog megfájdulni a nevetéstől, egy jó fahéjas (természetesen liszt és cukormentes) süti elvonja a figyelmem majd. Na ez bevált. Úgy 5 percig. De azt is meguntam. Így evés és tévézés helyett inkább lementem a Duna partra sétálni. És igen! Ez talált. A természet közelsége, a víz nyugtató hatása, a hűs őszi levegő, az éjszaka fényei, a város fényét hősiesen átvilágító csillagok, a vízi madarak repte, éneke, mind, mind egyre jobban nyugtatott meg, kapcsolt ki, elűzött mindent, ami foglalkoztatott, és nem hagyta az agyam megnyugodni.

A mai feladat a keresés. Találd, hogy mi az, ami valóban kikapcsol. Ami valóban felfrissít, új erővel tölt el. Tanuld meg, hogy mi ez, hogy ha szükség lesz rá, akkor egyből elő tudd húzni a farzsebedből.

Mai gyakorlatom a tánc.

Táncolj azért, mert jó napod van. Táncolj azért, mert rossz napod van. Táncolj, mert süt a nap. Táncolj, mert esik az eső. Táncolj azért, hogy kikapcsolj. Táncolj azért, hogy mélyebbre juss. Táncolj sötétben, vagy táncolj világosban. Táncolj a kedvenc zenédre, vagy a belső ritmusodra. Táncolj a konyhában, táncolj a nappaliban, táncolj a metrón, vagy az utcán. Táncolj sorban állás közben, táncolj ahol más is táncol. Táncolj egyedül, vagy közösségben. Párban, vagy páratlanul. Táncolj látható módon, vagy csak legbelül. Táncolj, hogy megnyugodj, táncolj, hogy boldog légy. Táncolj, hogy kihozd magadból a rejtett titkokat, és táncolj, hogy megéld, aminek már tudatában vagy. Táncold meg az életed. Táncold meg a vágyaid. Táncolj, táncolj, táncolj!

A tánc felszabadít, örömöt hoz, kikapcsol, vagy levisz a mélybe. Mindig más, és mindig ugyanaz. Mindig azt adja, amire épp szükséged van, és mindig megadja, amire szükséged van. Táncolj elvárások, korlátok és gátlások nélkül. Meglátod, csodálatos érzés. A mai tánc nekem angyalszárnyakat adott. Köszönöm! Hálás vagyok érte!

Ma egy nagyon egyszerű gyakorlatot csináltam. Ezt bármilyen más cselekvés közben lehet végezni. Mivel épp jógázni készültem, mikor eszembe jutott, ezért jóga közben csináltam mai gyakorlatom. A jóga alapból sokat segített már, mióta megismerkedtem vele. A testem, izmaim nagyon jól karban tartja, és javít minden egyéb mozgáson (futás, úszás, mászás, stb.) Most ezt a jót erősítettem még tovább. Az egy órás jóga alatt végig figyeltem arra, hogy minden egyes kilégzésnél elképzeltem, ahogy távoznak belőlem az aggodalmaim, félelmeim, gátaim, minden, ami akadályoz az életben, és minden egyes belégzésnél beszívtam a fényes gyógyító energiát, a jót, a bőséget, amivel feltöltöttem a kifújás által maradt üres részeket. Az egy óra végére nem csak testileg frissültem fel, de lelkileg is könnyed lettem. Nagyon jól esett ezt a légzést összekombinálni a jógával. Mindemellett a mai rohanásban, mikor semmire sincs időnk, különösen fontosnak tartom, hogy az "üres járatokat" is hasznosan töltsük. Ezzel fel lehet dobni egy sorban állást, az utazást, a főzést, bármit, ami csak az eszünkbe jut.

A hétvégén a Magas Tátrában voltunk túrázni. Megkezdett lelki tisztulásom ott folytattam. De nem a megszokott gyakorlatokkal. Sokan voltunk, nem tudtam meditálni, nem volt időm elvonulni. Ez egy cseppet sem baj. A mai világban úgy kell megtalálni a lelki békét, hogy melletted harmincan horkolnak, pakolnak, egy perce sem vagy egyedül. Korunkban az lesz sikeres, aki ezekkel együtt, ezek mellett tud egyensúlyban lenni. A túra előtt elkezdett önfeltárást folytattam, kicsit másképp. Ez a módszer, amit ott kezdtem használni, bárhol, bármikor, bárkivel elvégezhető. Nem kell hozzá semmi, és nagyon hatásos lehet. Egyetlen egy dolog kell. Figyelem. Figyeltem magam minden cselekvés közben. Minden beszélgetés közben. Figyeltem, hogy mikor mire, kire hogyan reagálok, milyen érzéseket vált ki. Mikor pedig épp nem figyeltem, figyelt helyettem más, és elmondta a kimaradt részeket. Ezzel a túra egy térképé vált. Megmutatta nagyon részletesen a jelenlegi élethelyzetem minden apró részletét. Minden szépségével, minden olyan részlettel, amin változtatni szeretnék, kell a fejlődéshez. Döbbenetes volt megtapasztalni. Látni, hogy minden szituációban (élet, hegymászás) ugyan azt csinálom. A párhuzamot nagyon könnyű volt észrevenni. Az elfogadással már egy kicsit meg kellett küzdenem, hogy ez valóban az én életem, és ezt csinálom. Néha nehéz elfogadni a hibáinkat, így én is ütköztem egy kis ellenállásba magamban. Ezt leküzdve és elfogadva a tükörképet, itthon már el tudtam kezdeni foglalkozni azzal, amit mutatott a túratérképem.

A módszer nagyon megtetszett. Minden jel volt. Minden tükör. Minden tanító. Nem számított, hogy az ember, kő, állat vagy fa. Szituáció, vagy csak egy szó. Amit úgy éreztem, hogy nekem szól, azt megvizsgáltam, és beillesztettem a kirakósba. Ha az adott szituáció után még nem tudtam, hogy hova illik, félre tettem, és figyeltem tovább. Ahogy a kirakónál is, ha tovább nézed a darabokat, rakod tovább a képet, egy idő után a félretett darabnak is lesz helye. Így történt itt is. Ahogy telt az idő, történtek az események, egyre jobban rajzolódott ki a "képem", úgy tudtam egyre több félre tett eseményt beilleszteni a nagyba. Az út végére a kirakósom is elkészült. Nagyon tanulságos. Igazi zarándokút lett. Elvonulás nélkül.

A hegy, és a fizikai böjt harcában a hegy lett a győztes. Nem tartott sokáig az elhatározásom, hogy ott sem eszek fehért lisztet, cukrot, húst. Kellett a gyors energia, kellett a meleg étel, ami hús nélkül nem volt, kellett a fertőtlenítő egy korty pálinka. Nem bánom, szükség volt rá. Most viszont gyermekláncfű teával turbósítom be a méregtelenítést. Az íze nem túl jó, de csupa jókat írnak róla. Érdemes rákeresni a neten.

A hétvégén nem leszek internet közelében, így nem tudom írni a napi gyakorlataimat. A hegyekben leszek, és ott folytatom lelki megtisztulásomat. Bár a testi böjtöt ilyen környezetben nehezebb megtartani, ilyenkor fel is szoktam hagyni, hogy ne veszélyeztessem az életem, mert mondjuk leesik a vércukrom. De most igyekeztem úgy összeállítani a kajacsomagomat, hogy minden feltételnek megfeleljen. Majd kiderül, hogy mi lesz a vége, és becsúszik-e egy-egy csoki.:) A léleknek azonban annál jobb ez a környezet. Rövid ismeretségem a hegyekkel már rengeteg mindent tanított nekem. Így biztos vagy abban, hogy egy lelki tisztítókúrába nagyon is beleillik ez a program. Folytatni szeretném a tegnap elkezdett mélységek feltárását. Azt hiszem a hegyek, völgyek magassága, mélysége pompás színhelye ennek.

Annak, aki eddig csinálta velem a gyakorlatokat, azt javaslom, hogy ezekre a napokra találjon ki magának új gyakorlatokat, vagy olvasgassa át az eddigieket, és válassza ki azt, amelyik a legjobban tetszik, vagy csinálja mindet. Ahogy jól esik. Jó hálaadást!

Ma két dolgot csináltam a lelki tisztítókúrám érdekében. Kiléptem magamból, hogy messzebbről, egybe lássam magam. Hogy lássam az összefüggéseket, amiket távolság nélkül nem látok. Hogy egybe lássam a képet.  Megfigyeltem, hogy hogyan bánok másokkal, hogyan viszonyulok másokhoz, miket mondok nekik. Megfigyeltem azt is, mi az, ami nem tetszik az emberekben, és ez milyen érzéseket vált ki belőlem. Mindent megfigyeltem, ami a távolság adta lehetőség kínált. Minden kapcsolatot, minden történést. Már ez is nagyon jó volt, mert olyan dolgokat mutatott meg, amit eddig nem vettem észre. Olyan összefüggéseket, amik belülről nem látszanak, csak a távolság adta ki. Meglepő módon, amint kívülről, és távolabbról próbáltam megismerni magam, feltárultak a mélységek. Az eddig jól eltemetett problémák, érzések a felszínre kerültek, és így helyre tudtam tenni őket. Amiket észrevettem, mindent egytől-egyig visszavezettem magamra. Minden másnak mondott szóban, minden érzésben magamat kerestem meg. Minden olyan tulajdonság, ami másban nem tetszik, magamban nem tetszik. Ettől a távlattól sokkal mélyebbre jutottam el magamban, mint eddig valaha. Fantasztikus érzés volt. Sok minden a helyére került így.

A mai gyakorlat: menj ki, hogy bejöhess!

Ma erre a mondatra ébredtem. Ennek az Isteni sugallatnak a jelentése egy percig nem volt kérdéses a számomra. Ahogy Murphy is megmondta - csak más szemszögből - vagy minden jön, vagy semmi. Igen ám, de miért várjunk arra, hogy jöjjön, vagy ne jöjjön? Már néhány hete e-szerint élek, és egyre inkább érzem a hatását. Nem a lehetőségekre kell várni, hanem el kell indulni, és megjönnek a lehetőségek. Cselekedj, és megkapod a hozzá szükséges lendületet. Segíts magadon, és Isten is megsegít. Nem újdonság. Nem titok. Tudja ezt mindenki. Mégis úgy érzem hajlamosak vagyunk elfelejteni. Legalábbis én igen. Hálás vagyok, hogy eszembe juttatták, hogy a jeleim erre tereltek.

A mai gyakorlat ez. Cselekedj! Tedd meg azt, amit már régóta halogatsz. Tedd meg, amit már rég meg szeretnél tenni. Nincs holnap. Tedd meg MOST!

Az üzleti terv készítése kapcsán érdekes dolgot figyeltem meg magamon. Nehezemre esett pozitívan tervezni. Elkezdtem figyelni a gondolataimat, szavaimat, és megdöbbenve vettem észre, hogy mennyire negatív vagyok. A negatív gondolatok bevonzzák a negatív eseményeket, míg a pozitív pozitívat vonz. Ezért elkezdtem átprogramozni az agyam, hogy csak a pozitív dolgokat vonzzam be. A mai gyakorlatom arról szól, hogy folyamatosan figyelem magam, legalábbis igyekszem minél többször, hogy elcsípjem a negatív gondolatokat. Amint észrevettem, hogy negatívan gondolok valamire, negatívan beszélek valamiről, már helyesbítettem is, és pozitívvá formáltam. Érdemes  ráfordítani az időt és az energiát, hogy megfigyeld magad. Csak azon lehet változtatni, amit ismersz. Jó önvizsgálatot!

Bizonyára mindenkinek voltak már olyan feladatai az életben, amit nem szeret megcsinálni, félt tőle, úgy gondolta, hogy meghaladja a képességeit. Ha volt, akkor ismerős lehet az az érzés, amit a napokban érzek. Egy üzleti tervet kell elkészítenem, ami lehet másnak könnyű, esetleg rutin feladat, de nekem, aki még sosem látott ilyet, legalább az Everestnek tűnik. Már napok óta csak adatokat gyűjtök hozzá, és néha egy-egy felcsillant szikra révén azt hittem, hogy menni fog, majd mikor hozzákezdtem, újra elveszítettem a hitem benne, újra összekuszálódott minden. Ma reggel azonban eszembe jutott egy gyakorlat a Varázslat című könyvből, ami ráadásul az egyik kedvenc gyakorlatom, és előszeretettel használom is. Nem is értem, hogy miért csak most jutott eszembe. De hát ami késik nem múlik alapon, ma erre a feladatra is alkalmaztam, és már meg is jött az eredménye. Igen, többek között ez azért is a kedvencem, mert azonnal látszik a hatása.

A gyakorlat nagyon egyszerű, és nem igényel különösebb idő ráfordítást. Mielőtt nekikezdek egy nehéz feladatnak, felveszem annak a telefont, akivel nehezen értek szót, és félek a beszélgetéstől, elolvasok egy fontos email-t, aminek a kimenetele fontos nekem, előtte megköszönöm, hogy jó eredménnyel zárul a feladat, a hívás, a levél, stb. Mászás előtt, közben rendszeresen megköszönöm, hogy jó eredménnyel zárul az aznapi edzés, az éppen aktuális mászás, hogy így is rásegítsek a balesetek elkerülésére. Persze a cselekvést ez nem váltja ki. Megfelelő biztosítás nélkül életveszélyes a mászás, akármilyen erősen is köszönöm az eredményességet. Ez a cselekvést erősíti, nem helyettesíti. Életem részévé vált ez a gyakorlat. Ha valamit szeretnék megváltoztatni, vagy csak félek a végeredménytől, fontos nekem, hogy jó eredménnyel záruljon, megköszönöm előre. Nagyon hatásos gyakorlat. Mai példám nyomán, miután megköszöntem, hogy jó eredménnyel zárul az üzleti tervem megírása, olyan segítséget kaptam, ami alapján könnyedén el tudtam indulni, és jól haladtam az írással. Még mindig vannak olyan részek, amik bonyolultabbnak tűnnek, de már tudom, hogy azt is meg fogom tudni oldani. Remek önbizalom építő gyakorlat is ez egyben. Persze van, amit így sem lehet elkerülni. De azoknál a dolgoknál később kiderül, hogy miért úgy történt. Milyen magasztosabb célt szolgált.

Olvastam egy érdekes tanulmányt arról, hogy egy agykutató, Pachual-Leone rájött arra, hogy a gondolatok is változtatják az agyunkat. Zongoristákat kért meg, hogy gyakoroljanak egy darabot órákon át. Egy másik csoport pedig a csak fejben gyakorolt. A két csoportnál az agy ugyanúgy viselkedett. Azon része, amely az ujjak mozgását irányítja, drasztikus mértékben megnövekedett annál a csoportnál, akik ténylegesen gyakoroltak. Azoknál, akik csak gondolatban gyakoroltak, kézzel nem, gyakorlatilag ugyanazokat az idegkapcsolatokat aktiválták, mint a másik csoport tagjai. Az adott terület mindkét csoportnál megnövekedett. Tehát a gondolataink képesek megváltoztatni az agyunkat. Képesek teremteni.

Ezért is ajánlom mindenkinek ezt a gyakorlatot. Köszönöm, hogy jó eredménnyel zárul a mai blog bejegyzésem!