Ma két dolgot csináltam a lelki tisztítókúrám érdekében. Kiléptem magamból, hogy messzebbről, egybe lássam magam. Hogy lássam az összefüggéseket, amiket távolság nélkül nem látok. Hogy egybe lássam a képet. Megfigyeltem, hogy hogyan bánok másokkal, hogyan viszonyulok másokhoz, miket mondok nekik. Megfigyeltem azt is, mi az, ami nem tetszik az emberekben, és ez milyen érzéseket vált ki belőlem. Mindent megfigyeltem, ami a távolság adta lehetőség kínált. Minden kapcsolatot, minden történést. Már ez is nagyon jó volt, mert olyan dolgokat mutatott meg, amit eddig nem vettem észre. Olyan összefüggéseket, amik belülről nem látszanak, csak a távolság adta ki. Meglepő módon, amint kívülről, és távolabbról próbáltam megismerni magam, feltárultak a mélységek. Az eddig jól eltemetett problémák, érzések a felszínre kerültek, és így helyre tudtam tenni őket. Amiket észrevettem, mindent egytől-egyig visszavezettem magamra. Minden másnak mondott szóban, minden érzésben magamat kerestem meg. Minden olyan tulajdonság, ami másban nem tetszik, magamban nem tetszik. Ettől a távlattól sokkal mélyebbre jutottam el magamban, mint eddig valaha. Fantasztikus érzés volt. Sok minden a helyére került így.
A mai gyakorlat: menj ki, hogy bejöhess!
