Egy nagyon kedves történetet hallottam egy hétvégén egy kedves rokontól. Annyira megfogott, hogy azóta se megy ki a fejemből, és szeretném most megosztani. Remélem nem nem bánja, Kedves Rokon!:)
A történet egy kisfiúról szól, akinek nem tetszett a zakó és a csokornyakkendő, amit édesanyja nagy gonddal választott neki aznap reggel, hogy méltó kép legyen felöltözve az ünnepségre. A kisfiú tiltakozásként duzzogva leült a konyhaasztalhoz. Ám a család viharos jókedve nem sokáig tűrte ezt. Addig addig piszkálták, míg a kisfiú nem bírta tovább. Elnevette magát:
"Még a rosszkedvemet is elrontottátok!" - fakadt ki belőle.
Azóta akár hányszor rossz kedvem van, eszembe jut ez az aprócska történet. Aprócska szikráival aprócska lyukakat vágnak a rám telepedő fekete felhőbe, igyekezve elrontani az én rossz kedvemet is. És ha éppen nem is sikerül, a szikrák akkor is dolgoznak tovább, és már csak azon zakatol az agyam, hogy mit kellene tennem, hogy el tudjam végre rontani a rossz kedvemet.
A legjobb, és egyetlen dolog a világon, amit végérvényesen el lehet rontani. A rossz kedvet. Tegyünk meg ezért mindent! Rontsunk el minél több rossz kedvet!
