Tudatlanságban élünk. Legalább is én abban élek. Minden nap rájövök, hogy egy pici dologra, minden nap tudatosabb leszek, és minden nap megtapasztalom, hogy még mindig van mit felismerni. Még mindig van min javítani. Még mindig van min változtatni. Ez egy csodálatos folyamat. Az ébredés minden perce izgalmas. Akkor is, ha jó, akkor is, ha fáj. A felismerések, a megismerések egyre izgalmasabbak. Még ha apróságról is van szó. Még ha köztudott dolog is. A saját tapasztalatnál nincs felemelőbb.
A túrákon már megtapasztaltam a víz éltető erejét. Az élelem súlyát. Láttam az értékek változását. A természet nagyságát. Az ember alkalmazkodását. Sok mindent tanultam arról, hogy mit ér a pénz. Sok mindent tapasztaltam arról, hogy mennyi értékesebb dolog létezik nála. Ha észrevesszük. Ha meglátjuk. Azt, ami mindig is itt volt előttünk. Ami mindig is a miénk volt. Vagy legalábbis a szolgáltunkban állt. Ezeket hajlamosak vagyunk elfelejteni. Hajlamosak vagyunk természetesnek venni. És ha nincs, akkor kiborulunk. Kiakadunk azon, hogy miért nincs. Mert mindig is volt. Természetes, hogy van. Jár Nekem! Vagy mégsem? Ha nem értékeled, nem! Ha nem tiszteled, nem! Ha nem vagy érte hálás, nem!
Most egy költözés nyitotta fel a szemem. Csak pár napot töltöttem ágy, asztal, szék, kanapé, konyhabútor, és minden egyéb bútor nélkül. Mégis elég volt arra, hogy megmutassa mennyire tökéletes az életem. Mennyi minden van még benne, amiért hálás lehetek. Mennyire jó ágyban aludni, mennyire jó asztalnál enni. És mennyire jó lesz konyhában mosogatni. Minden eszköz, minden tárgy, minden anyag értem van. Minden a kényelmemet szolgálja. Észrevétlenül, minden nap rendületlenül, fáradhatatlanul. Ott van, segít, mellettem áll. És nem vár ezért semmit. Újra alakult az értékrendem. Jobban értékelem a tárgyakat. Az anyagot. Nem tartom már természetesnek, hogy ott van. Nem tartom szükségesnek sem. Nem tartom feltétlennek. De hálás vagyok érte! Hálás vagyok azért, hogy segít nekem. Hogy megkönnyíti a dolgomat. És hálás vagyok azért is, hogy megmutatta, akkor sincs semmi, ha nincs a közelben. Ha nem birtokolhatom. Ha nem vagyok a rabja. Szabaddá tett! A nehéz, fájdalmas lecke megérte minden pillanatát. A fájdalmas elszakadás a felismerés katarzisában tornyosult.
