Egész nap azon járt az agyam, hogy a nevetés kikapcsol, ezért meg kell nézni egy vígjátékot, vagy egy vicces sorozatot, hogy felfrissítsem, kipihenjem magam. Ezért, este bekapcsoltam a tévét, valami könnyed nevettetőt keresve. Évek óta nem nézek tévét. Egy cseppet sem hiányzik. Ami érdekel, a neten is megtalálom, és így tudok szelektálni is. Ma azonban a nevetés reményében bekapcsoltam a készüléket. Találtam is vicces sorozatokat. Legalább is olyat, amit régen viccesnek találtam. Meglepetésemre most nem nevettetett meg. Volt egy-egy valóban humoros rész, de a többség inkább kárörömnek tűnt ma. Úgy látszik a humorom is átalakult az idők során. Semmi gond, ha a hasam nem is fog megfájdulni a nevetéstől, egy jó fahéjas (természetesen liszt és cukormentes) süti elvonja a figyelmem majd. Na ez bevált. Úgy 5 percig. De azt is meguntam. Így evés és tévézés helyett inkább lementem a Duna partra sétálni. És igen! Ez talált. A természet közelsége, a víz nyugtató hatása, a hűs őszi levegő, az éjszaka fényei, a város fényét hősiesen átvilágító csillagok, a vízi madarak repte, éneke, mind, mind egyre jobban nyugtatott meg, kapcsolt ki, elűzött mindent, ami foglalkoztatott, és nem hagyta az agyam megnyugodni.
A mai feladat a keresés. Találd, hogy mi az, ami valóban kikapcsol. Ami valóban felfrissít, új erővel tölt el. Tanuld meg, hogy mi ez, hogy ha szükség lesz rá, akkor egyből elő tudd húzni a farzsebedből.
