Nem vagyok az a tervezgetős típus. Eddigi életemet úgy éltem, hogy minden csak alakult. Átadtam magam a sorosnak, gondviselésnek a Teremtőnek, a szerencsének, vagy a véletlennek, ki hogy hívja, és csak csináltam a dolgom. Ennek az lett az eredménye, hogy olyan dolgokat ismertem meg, jutottam el, aminek még csak a létezéséről sem nagyon vettem tudomást, nemhogy betervezhettem volna. Utólag végiggondolva, ha terveztem volna, és a szerint haladtam volna, sokkal ingerszegényebb, unalmasabb életet élnék. Így nagyon sok új dolgot ismertem meg, ami izgalommal töltötte meg mindennapjaimat. Visszatekintve arra is rá kellett jönnöm, hogy hazugság volt azt kijelenteni, hogy nem terveztem. Igenis voltak terveim. Tudtam, hogy tovább akarok tanulni, tudtam, hogy milyen szférában szeretnék dolgozni, stb. A fő vonalak megvoltak, csak a kitöltés, a szín hiányzott, amit pedig a Teremtőre bízva sokkal kreatívabb megoldást kaptam, mintha én találtam volna ki. Ez nem is csoda, hisz csak meg kell nézni, a természetet. Az ott alkotott gyönyörűségeket nem múlhatjuk felül. Ilyen referencia mellett én nyugodt szívvel bízom az életem színezését a Teremtő erőkre. Na de térjünk vissza a tervezéshez. Mégiscsak terveztem. Mégpedig ösztönösen jól terveztem. Pár éve tudatosan akartam ezt megtenni. Nem tudtam, hogy kell csinálni. Próbálgattam a szárnyaim. Először lépésről lépésre akartam megálmodni a jövőmet. Ez engem nem csak frusztrálttá tett, de még unalmassá is vált. Megterveztem, megcsináltam. Nem volt benne semmi izgalom. Semmi újdonság. Nem voltam elég kreatív tervező, és nem mertem nagyokat tervezni, mert annál nem hittem el, hogy meg tudom csinálni. A hegymászás tanított meg a tervezés csínyára. A filozófiámmá vált. E szerint úgy kell élni, ahogy hegyet mászni. Csak a csúcsot kell kitűzni, ahova menni akarsz. A hegy lábánál elképzelhetetlennek tűnik, hogy feljuss. Nem gondolsz bele. Megkeresed előtted az utat, és csak mész. Egyre feljebb és feljebb jutsz. Látod, hogy haladtál, de még mindig nagyon messze a cél. Van, hogy megállsz, és felnézel, hol tartasz. Sokszor az utat sem látod, amin menni kell. Ijesztő látvány, mikor csak a meredek sziklafal van előtted, és beleveszik az út. Ha messzire nézel, beleveszel a kőrengetegbe, a feladat megoldhatatlanná válhat. Ilyenkor jöhet a félelem, a frusztráció, hogy nem tudod megcsinálni. De ha nem ezen gondolkozol, hanem lenézel a lábad elé, és a következő lépést meglátod, észreveszed a jeleket, amik felfelé visznek, és csak mész tovább. Menj el csak a következő kőig, csak a következő szakaszig, mindig csak a következőig, aztán az utána következőig. Egyszer csak a következő már a csúcs lesz, ahol jutalmul egy meseszerű kilátás vár, és az érzés, hogy megcsináltad. Feljutottál. A Te világod tetején állsz. Nagyszerű érzés. Katartikus. Ahhoz, hogy ezt az érzést az életbe is elérd, így kell tervezni. Kinézni egy szép magas csúcsot, és elindulni. Az út kirajzolódik előtted. Ha akadályba ütközöl, akkor sem történik semmi. Visszafordulsz, és megkeresed a helyes utat. A zarándokút megmutatta, hogy egy eltévedés is lehet gyönyörű. Csak nyitott szívvel kell járni, és nem azon bosszankodni, hogy nem jó az út, eltévedtél, hanem meglátni a tévedésben rejlő lehetőségeket, szépségeket.
Több jelet is kaptam mostanában, hogy terveznem kell. Így a lelki böjtöm mai gyakorlata a tervezés lett. Első feladatként leírtam a rövid, közép és hosszútávú céljaimat. A hosszútávú a csúcs, ami most még túl nagy lépés lenne. Ahhoz, hogy el tudjam hinni, hogy tényleg képes vagyok azt elérni, szükség van pár állomásra. A rövidtávú célt teljesen reálisnak, elérhetőnek ítélem, a középtávú pedig a kettő között van. Céljaimat megfogalmaztam, és elindultam az úton. A következő feladat, elengedni, csak a következő lépéseket keresni, és menni rendületlenül. A többi a Teremtő dolga. Vigyázni kell, ha a csúcsot nem engedjük el, jöhet a pánik, mely legyökerezi a lábat, és nem enged tovább lépni - nem tudod megcsinálni - súgja. Ezért el kell engedni, és nyitott szemmel, szívvel járni, hogy észrevedd a lehetőségeket, az új utakat. Rugalmasan változtatni, ha jön jobb lehetőség. Így az álmok valóra válhatnak, és olyan életet élhetsz, amilyet szeretnél. Rajta! Álmodj hát nagyot, és tegyél meg érte mindent!
