Ki ne mondta már ki életében legalább egyszer ezt a mondatot... Vagy inkább számtalanszor. Számtalan formában. Sokszor észre sem vesszük, hogy már megint befészkelte magát az agyunkba. Nem is figyelünk rá. Olyan ártatlannak tűnik. Pedig ez talán a legnagyobb hazugság, amit oly előszeretettel használunk. Főként magunkat csapjuk be fele, hisz mások jobban átlátnak rajta.
Én is sokat használtam. Gyermekkorom kedvenc mondata volt, mellyel állandó vitát generáltam édesanyámmal. Ha rossz jegyet kaptam, sose az én hibám volt. Mindig a tanár miatt kaptam ezeket a jegyeket. Persze az ötös az én érdemet mutatta. Olyankor eszembe sem jutott azt mondani, hogy a tanár az oka. Csak az egyes váltotta ki belőlem a hárítást, amit teljes mértékben komolyan is gondoltam. Egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy esetleg nem tanultam eleget, vagy nem jól értettem meg valamit. Az nem lehet, hogy valami rossz miattam történt. Életem során még számtalanszor használtam az önámítás eme fajtáját. Mély meggyőződéssel hittem, hogy vannak események, amihez semmi közöm, és valami vagy valaki más miatt történik velem éppen az a rossz. Más miatt késtem le a buszt, más miatt nem jött össze az a randi, más miatt nem tudtam megvenni azt a ruhát, más miatt bicsaklott ki a bokám, más miatt fáj a fejem. Minden más miatt történt, amit nem pozitívként értékeltem. A "rajtam kívül mindenki hülye" elmélet lelkes követője voltam sok-sok éven keresztül. Valahogy jól is esett ez az elmélet. Sokkal egyszerűbbnek, és fájdalommentesebbnek tűnt, ha nem nézek szembe önmagammal, és inkább másban keresem a hibát. Így nekem nem kellett változtatnom. Én tökéletes voltam. Csak épp a világ nem vette ezt észre. De hát az már legyen az ő baja. Az már nem az én hibám. Vagy mégis? Lehetséges, hogy csak én vagyok jó, és mindenki más ellenem van? Nem egoista nézet ez egy kicsit? Ez lenne a valósát? Vagy csak egy illúzió, amit felépítünk magunknak, mert védelmet remélünk tőle?
Bizony illúzió. És még a remélt védelmet sem látja el. Struccpolitika csupán. Egy bölcs tanítóm nyitotta fel a szemem. Rávilágított arra, hogy minden tükör. Sokáig értettem is ezt a mondatot, meg nem is. Voltak olyan helyzetek, ami egyértelműen megmutatta ennek a mondatnak a lényegét. Egy autóbaleset változtatásért kiált. Azonban voltak még olyanok, ami megmaradt a jól bevált, "nem az én hibám" elméletnél az értékelés során. Hisz hogy lenne az én hibám egy hóvihar, ami sok-sok ember helyzetét, terveit borítja fel? Évek teltek el, míg felfedeztem magamban is a tükör örök érvényű, állandó természetet. Most már látom, hogy valóban minden tükör. Minden! A hóvihar is mutat valamit nekem. Ne menjek oda, ahova akartam. Menjek más irányba. Álljak meg, és gondolkozzak el. Lassít, hogy elkerüljek egy végzetes rosszt. Sok minden lehet. Mindenkinek magának kell rájönnie, hogy a saját életében, a saját élethelyzetében éppen akkor mit mond. Mit akar elérni. Nem mindig könnyű rájönni. Sokszor torzít a tükör. Ilyenkor meg kell nézni több szempontot is, több lehetőséget is, hogy a végén megtaláljuk a kulcsot a torzításhoz, és magunkban elkezdhessünk dolgozni ezen, hogy többé ne forduljon elő, és boldogan élhessünk tovább.
Most már úgy élem az életem, vagy legalábbis igyekszem, hogy minden egyes eseménynél, ami nem tetszett, megvizsgálom, hogy mit akart nekem mutatni. Még akkor is, ha elsőre nagyon távolinak érzem attól, hogy miattam történt. Megvizsgálom mi nem tetszett benne, és ez mit üzenhet nekem. Min kellene nekem változtatni ahhoz, hogy újra ne történjen meg. Most már úgy élem az életem, hogy megvizsgálok minden embert, hogy mit mutat nekem. Ha valaki idegesít, akkor magamban keresem ennek az okát. Miért zavar engem az a tulajdonsága? Talán azért, mert ezt magamban sem szeretem? Ennek is számtalan oka lehet. Meg kell vizsgálni, és ha megvan a válasz, elkezdhetek rajta dolgozni. Természetesen magamban. Magamon. Érdekes módon, ha sikerül megváltoztatnom azt, amire épp rámutatott az aktuális tükröm, eltűnik az életemből. Eltűnik az az élethelyzet, eltűnik az idegesítő illető, vagy nem fog idegesítően viselkedni. Egyszerűen megoldódik minden különösebb komplikáció, probléma nélkül. Könnyedén. Mintha sosem lett volna. Persze minden helyzet mindenkinek mást és mást mutathat. Mindenkinek a saját feladata ezeket feltárni. Érdekes dolgokra lehet rábukkanni. Mindenkinek jó vizsgálódást!
