Mindennapi zarándokutam

Spiritualitás, vallás, hagyomány őrzés. A szívnek kedves szavak. Mégis eltorzultak. Életem hajnalán a vallás volt az egyetlen. Nem ismertem mást, el sem tudtam képzelni, hogy létezik más. Nem szerettem. Nem utáltam. Volt. Nem foglalkoztam vele, mégis életem részét képezte. Akár csak hagyományaink akkor fellelhető része. Ahogy cseperedtem, sok nemtetsző dolgot láttam, így elfordultam tőle. Istent újra a spiritualitásban találtam meg. Visszaadta a hitem, ezért hálás vagyok. Azonban itt is látok olyan dolgokat, amik miatt a vallást elhagytam. A hagyomány kezdeti természetességét felváltották az idegen kultúrák. Egyre inkább tűnt el. Most újra ismerkedek őseinkkel. Egyre nagyobb tudásszomjjal vetem bele magam. Ahogy vetettem bele Istennel való újraismerkedésembe is. Itt is látok olyan utakat, amik nekem nem tetszenek. Mégsem fordulok el már egyiktől sem. Változom. Már nem érdekelnek azok az irányzatok, amik az én értékrendemnek nem felelnek meg. Egyszerűen tovább megyek, nem foglalkozok vele. Nem húzom rá a teljesre. Csak a tiszta, jó részét látom meg. Hisz mindegyik jó. Mindegyik előre visz. Mindegyik ugyan oda visz. És, hogy hova, az csak rajtam múlik. Csak rajtad! Tiszta, fényes források ezek, melyek életet adnak a fáradt vándor testének, tisztulást a lelkének. Ahogy a forrásból ér lesz, patak majd folyó, beszennyezzük mire eléri célját, a tengert, óceánt. Mindenki máshogy szennyezi. De a forrás tiszta marad. A forrást nem érheti szenny. Keresd meg hát a forrást! Keresd meg a jót. Bármiben, amit csinálsz. Magadban. A hited segítségedre lesz. Onnan igyál. Ott fürödjél. Érezd, ahogy a tiszta víz lemos rólad mindent. Ahogy megtisztul tested, lelked. Érezd, ahogy szádon áramlik be a friss víz. Érezd, ahogy életet önt beléd. Ne higgy a szennyezett folyónak. A forrás tiszta. Vedd észre! Ne szennyezd! Legyen attól is tisztább. Jusson el a szeretet a tengerekig, az óceánig.