Álarcaink sokasága kapcsolataink taktikája. Az álarcok, melyeket felvettem az évek során, taktikázásra kényszerítettek. A kapcsolataim többsége kicsi, észrevétlen taktikák sokaságával lett tele. Nem nagy dolgok ezek. Egy apró hazugság, hogy ne bántsam meg a másikat. Egy eltitkolt részlet, melyről azt gondoltam fájna, ha kimondanám. Ártatlannak, és helyesnek tűntek. De ezek az apróságok felgyűlhetnek. Dombbá, heggyé válhatnak, és kirobbanhatnak, mint egy vulkán. Szép lassan növekszik. Észre sem lehet venni. Mikor már észrevehető, talán már késő is. Már nem lehet visszacsinálni. Túl messzire vitt. Túl magas lett a hegy. Ilyenkor már csak az elszakadás a megoldás. A szakadék áthidalhatatlanná nő. Már nem az az ember, aki az elején volt. Már csak egy álarc. De vajon meg lehet ezt előzni? Segít az őszinteség? Miért taktikázunk? Miért akarjuk kitalálni azt, hogy mit akar a másik, ahelyett, hogy elmondanánk, megbeszélnénk vele?
Van egy kedvenc történetem, ami nagyon megfogott. Egy idős házaspárról szól, akik az 50. házassági évfordulójuk reggelére érkeztek. Addigi életük minden egyes reggelén a feleség félbevágott egy zsömlét, megkente mindkét felét, és a tetejét, mert az a legjobb része a zsömlének, odaadta a férjének. Azon a bizonyos reggelen a feleség elgondolkozott:
- 50 éve minden reggel a zsömle legjobb részét adom a férjemnek. Ennyi év után megérdemlem, hogy most én egyem meg azt. - Szokás szerint megkeni a zsömlét, de most az alsó részét adja a férjének. A férj örömtől elcsukló hangon szólal meg:
- Drága feleségem, köszönöm, hogy ezen a szép napon nekem adod a zsömle legjobb részét!
A megfelelni vágyás álarca 50 évig taktikázott egyetlen őszinte kérdés helyett. Vajon megéri?
Ahogy vettem, veszem le az álarcaimat, egyre kevésbé taktikázok. Egyre inkább szoktatom le magam arról, hogy úgy viselkedjek, azt tegyem, amit gondolok, hogy elvárnak tőlem. Nem tudom, és már nem is akarom kitalálni, hogy mit szeretne a másik. Találgatás helyett inkább megkérdezem. A beszélgetés sok mindenre megoldás. Legnagyobb meglepetésemre az őszinteségből nem lettek olyan konfliktusok, amiket régen beleképzeltem. Igyekszem magamnak megfelelni mások helyett. Hisz akkor vagyok igazán őszinte. Álarc nélkül.
