Nincs jó, vagy rossz. Csak mi szeretünk felcímkézni mindent, amit csak lehet. És mivel kreatív népség vagyunk, mindent fel tudunk. Mindenféle jelzőket aggatunk az eseményekre. Jobban megnézve azonban rájön az ember, hogy mindennek oka van. Az adott pillanatban rossznak ítélt esemény felülről, távolabbról nézve más színben tűnik fel. Összességében lehet jó, vagy egy még nagyobb rossz megelőzésére hivatott. Sokszor tapasztaltam már ezt az életemben. A legutolsó tapasztalás egy hete volt.
Nagyjából fél úton lehettünk a 6 napos túránkon, mikor a következő turistajel egy morcos csángó faházán ékeskedett. Elindultunk hát a meredek kaptatón a ház felé, melynek eredménye egyre hangosabb tiltakozás lett. A csángó, hívjuk most Gyurinak, a hasztalan kiabálás után keményebb eszközökhöz nyúlva bicskával a kezében szaladt felénk a lejtőn lefelé. A túrabotok, egy medve spray fenyegetése, és a jó reflexek mentettek meg minket a sebesülésektől. Gyuri nem kímélt volna senkit sem. Elszántan védte birtokát. Hosszas vitát követően a bicska visszakerült a zsebbe, és Gyuri némi kép lenyugodva mutatott nekünk egy másik utat, amin már nem bánta, ha közlekedünk. Azt nem firtatnám, hogy kinek volt igaza. Mindenkinek, vagy senkinek? Nem számít. Az út, amit új barátunk ajánlott, minimális kitérővel kerülte meg a meredek kaptatót, és végig málnás szegélyezte. Így nem csak, egy könnyebb utat kaptunk, de még jól is laktunk az íncsiklandozó erdei csemegével, és szerencsésen eljutottunk aznapi táborhelyünkre. Így lett egy félelmetes, rossz eseményből jó dolog. Ráadásul poénok sokasága foglalta már magába a történetet, és azt hiszem még sokáig lesz beszédtémánk a vad csángó harcias viselkedése.
Köszönöm, hogy mindenki ép bőrrel megúszta kalandunkat! Köszönöm, a jó útra terelést! Köszönöm, hogy nevetni tudunk rajta!
