Olvastam nemrég egy cikket, ami szerint átlag napi 10 percet beszélgetünk egymással. Elszomorító. A cikk szerint jobban kellene figyelnünk egymásra, többet kellene kérdeznünk egymástól. A példa kérdései közül egy megfogott, és beépítettem a mindennapjaimba. Azóta vicceskedve szinte minden nap megkérdezem a páromtól, hogy kényelmes-e az új cipője, lázadva a cikk szomorú teszteredménye ellen. Pedig én is tapasztalom ezt. Elidegenedünk egymástól. A nagyvárosok egyre inkább szétzilálják a közösségeket, a családokat. A kitágult világ a régi értékeket beszűkítette. Egész nap csak rohanunk, hogy megteremtsük azt, amiről azt hisszük, hogy szükségünk van, és közben pont a lényeget felejtjük el. Rövid beszélgetéseink a tévé előtt zajlanak, kapcsolataik az internetre szorultak.
Megváltozott a világ. Kitágult, és szétszórta a családokat. A telefon és a skype lett a legjobb barátunk. Az interneten éljük életünket. De nincs jó vagy rossz. Ami szétszakít, az sokszor össze is hoz. Kérdés, hogy mit mire használ az ember. Igyekszek én is lavírozni a régmúlt és a jelen elvárásai között, mely néha egyszerűnek tűnik, néha pedig áthidalhatatlan szakadéknak. Bármelyik is van épp soron, egyet nem szabad elfelejteni. A család szerepét. Mely mindent megold, mindig ott van, mindig szeret.
Szerencsére nagyon sok pozitív példát is látok, hallok. Sokaknál megmaradt, visszatért a régi értékrend. Bekúszik a városba a közösségi élet, a család vitathatatlan szerepe. Nálam is visszatért. Tévét már évek óta nem nézek, igyekszem a kapcsolataimat is tartalmassá tenni, és ami a legfontosabb, egyre inkább becsülöm a családot. A mamánál töltött családi ünnepek emléke cseppet sem halványult az évek során. Mostanában sokszor eszembe jut a gyerekzsivajtól hangos, frissen sült kalácstól illatos események sokasága. Egyre több hasonlóságot vélek felfedezni a szülői ház, és mama háza között. Lassan átalakul, és már nem az egyetlen otthonom, ahol születtem, hanem, egy hely, ahova bármikor, bárhonnan hazatérhetek. Lassan olyan lesz, mint mama háza volt az emlékeimben.
Köszönöm a családomnak, hogy megtanította nekem ezeket az értékeket! Köszönöm a barátaimnak, ismerőseimnek, hogy megmutatják, sok helyen élnek még így. Vannak még nagy családi összejövetelek, vannak még családi krónikások, vannak még esti beszélgetések, vannak még közös programok. Nem minden a pénz körül forog. A felszín alatt ott rejtőznek az igazi értékek. Amiket ha néha el is fejeltünk, mindig van valaki, vagy valami ami emlékeztet arra, hogy az esti tévénézés helyett inkább kérdezzük meg a másikat, hogy kényelmes-e az új cipője.
