A csoda bennünk van.Tele van életünk kisebb-nagyobb csodákkal. Hogy ezeket észreveszem, vagy elmegyek mellette, csak rajtam áll. Csak tőlem függ, hogy egy nyári meleg esőben történő futást csodaként élek-e meg. Csak én teremthetem meg azt a csodát, mikor úgy gondolom nem lát senki, engedem a bennem lévő gyereket, és páros lábbal ugrok a pocsolyába. Csoda, mikor rámosolygok egy idegenre, és az visszamosolyog rám. Órákig lehetne még sorolni. Csoda, hogy ennyi csoda van. De a legnagyobb csoda az élet. Az az élet, ami mindenen áthatol. Ami olyan helyeken jelenik meg, amire nem gondolnék. Amit nem érdeklik a szabályok, mert ellenükre létezik. Az elmúlt időszak tikkasztó melegében, betonon, járólapon, 20 méterrel a föld fölött kinyílt egy kis növény. Honnan jött? Miből táplálkozott? Ki tudja. Talán nem is számít. Hisz ez egy csoda. Csoda a csodában pedig, mikor én nem veszem észre, van valaki, aki szól. Van, aki felhívja a figyelmemet a lábam előtt lapuló csodákra. Ez hát a csoda. Járj nyitott szemmel! Vedd észre! Szólj róla másoknak is!