HTML

Mindennapi zarándokutam

Sokszor hallottam már, és tapasztaltam is, hogy az Út a fontos, nem a cél. Mégis csak ma fogott meg igazán ez a mondat. Ha az Út a fontos, akkor miért nem figyelek rá? Ezen a kérdésen elgondolkozva arra jutottam, leírok mindent, amit az utam során megtanulok, minden pozitívumot, ami történik velem ezen az úton, hogy ne vesszen a feledés homályába.

Friss topikok

  • SzabóAnna: @medali: Nagyon találó ez a mondat, benne van minden, köszönöm!:) (2015.08.05. 22:06) Ki vagyok?
  • : A hinduk is pont így gondolták már több ezer évvel ezelőtt. A jelenlegi életünk kihatással lesz a ... (2015.01.04. 20:42) Gyakorlótér az egész világ
  • : Buddhát nem érdekelte a pénz. Le is mondott róla, és rájött hogy mi az élet valódi értelme. Őt ké... (2015.01.04. 20:37) A pénz boldogít?
  • MZituska: Én még nem láttam, de szerintem meg fogom nézni. (2015.01.04. 20:01) Filmajánló - A Mennyországot választom
  • enderdy: Teljesen igazad van! Meg kell élnünk a csodákat, különben mi értelme az életnek? Köszönöm, jó kis ... (2014.07.22. 14:04) Mi a csoda?

Furcsa kettősség uralkodott rajtam. A várakozás öröme, és kínja. Örültem, hogy már csak két nap, és egyben kínzott is, hogy még két nap. Milyen sokat változtat egy mondaton két aprócska szó. Már. Még. És a hangulat, mely eldönti, hogy épp melyiket használom.

A türelem nem tartozik az erősségeim közé, de sokat fejlődtem. A zarándok útra tavaly fél évet vártam. Az első kínzó időszak után lenyugodtam, a jövőből visszatértem a jelenbe, és egy-kettőre eltelt az idő. Most is a nap azon részeit élveztem, mikor el tudtam engedni, és a mostra figyelni. Az idő szűkössége miatt jól meg kell szervezni az előkészületeket. Ez akaratlanul is eszembe juttatta az utat, és egyből olyan soknak tűnt ez a pár nap. Pedig ez már tényleg nem az. Estére nagyon elfáradtam, az agyam már nem pörgött. Számomra ideális állapot a mászáshoz. Ilyenkor ugyanis nincs már energiám túlagyalni. Csak megyek, és teszem a dolgom. Csak felmászok. Számomra ez a siker titka mindenben.

Akkor válik átokká az áldásos várakozás, ha bekúszik a jövő, és abban próbálok meg élni. Lehetetlensége miatt kínzóvá, lassúvá teszi a perceket. Pedig a készülődés is egy nagyszerű folyamat. Az újdonság, a várakozás izgalma. Az apró öletek sokasága, mellyel még jobbá, tökéletesebbé teszem a várva várt eseményt. Ezt is ki kell élvezni. Át kell élni. Hisz vissza sosem jön. Élni csak a MOSTban lehet.

Címkék: várakozás türelem

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://utamon.blog.hu/api/trackback/id/tr825436667

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása