HTML

Mindennapi zarándokutam

Sokszor hallottam már, és tapasztaltam is, hogy az Út a fontos, nem a cél. Mégis csak ma fogott meg igazán ez a mondat. Ha az Út a fontos, akkor miért nem figyelek rá? Ezen a kérdésen elgondolkozva arra jutottam, leírok mindent, amit az utam során megtanulok, minden pozitívumot, ami történik velem ezen az úton, hogy ne vesszen a feledés homályába.

Friss topikok

  • SzabóAnna: @medali: Nagyon találó ez a mondat, benne van minden, köszönöm!:) (2015.08.05. 22:06) Ki vagyok?
  • : A hinduk is pont így gondolták már több ezer évvel ezelőtt. A jelenlegi életünk kihatással lesz a ... (2015.01.04. 20:42) Gyakorlótér az egész világ
  • : Buddhát nem érdekelte a pénz. Le is mondott róla, és rájött hogy mi az élet valódi értelme. Őt ké... (2015.01.04. 20:37) A pénz boldogít?
  • MZituska: Én még nem láttam, de szerintem meg fogom nézni. (2015.01.04. 20:01) Filmajánló - A Mennyországot választom
  • enderdy: Teljesen igazad van! Meg kell élnünk a csodákat, különben mi értelme az életnek? Köszönöm, jó kis ... (2014.07.22. 14:04) Mi a csoda?

Ifjonti korban a szerelemért mindent feladna, mindent otthagyna, elszökne, csakhogy a szeretett lénnyel lehessen együtt. Még önmagát is feladja. Hol jobban, hol kevésbé. Nem számít semmi. Csak Ő. Csak Vele teljes. Egyedül kevés. Majd, ahogy növekszik, cseperedik, meg-megbántják. Csalódott szíve egyre nehezebben nyílik meg. Egyre nehezebben mondja ki, hogy "szeretlek". Egyre nehezebben tud adni. A kör szép lassan bezárul, és mivel nem ad, már nem is kap többé. Azt hiheti, nem is fog, így megszűnik várni. Helyette inkább magával foglalkozik. Már nem hibáztatja a másikat. Összeszedi összetört szívének darabkáit, óvatosan összeilleszti őket, megszeretgeti, visszateszi helyére. Ahogy szívét, önmagát megismeri, egyre jobban megszereti. Egy egész ő. Nem létezik már a másik fele fogalom, hisz önmagában is csodálatos, kerek. Ekkor, mint vihar után a nap, a szeretet újra feltűnik. A sugarai rendületlenül próbálkoznak áttörni a felhőket. Talál egy vékonyabb réteget, melyen keresztül elemi erővel világítja meg az alatta lévő területet, szárítja fel a vízcseppeket. Majd újra beborul, sötété válik a táj. De ez már nem tart soká. A napot már nem tudja megállítani. Hisz már bízik magában. Már nem mástól várja a megoldást. A felhők tovaszállnak, és csak a meleg sugarak maradnak. A szeretet végleg áthatol, és betölti a szívet. Elűzi a félelmet az újabb vihartól, csalódástól, hogy újra gyermeki naivsággal, tiszta szívből ki tudja mondani, "Szeretlek". Ez már egy másfajta szerelem. Felnőtt szerelem. Reálisabb megoldásokkal, megfontoltabb döntésekkel. Földön járva, mégis szárnyakat növesztve. A félelmek nyoma még megmarad, mely visszahúzza, ha túl magasra repülne. Így tartja egyensúlyban, hogy ne perzselje meg a nap, a földre se zuhanjon. Megtalálta boldogságát, mely nyugodt, természetes. Ő is egész. Együtt még többek. Mikor már azt hiszi, nincs mélyebb, a szeretet még jobban megnyitja. Leteszi hát elrejtett fegyvereit is, melyről talán nem is tudott már. Nincs rájuk szükség. Taktika nélkül, őszintén, fehéren fordul felé.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://utamon.blog.hu/api/trackback/id/tr305479750

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása