A zarándok úton, ha jó irányba, jó úton haladtam, találkoztam jelekkel. Vagyis a jelek vezettek arra az útra. A való világban még tanulom a jelek felismerését, észrevételét. Ahogy az úton, itt is meg kell tanulni, hogy mi számít jelnek, és mi nem, ha megvan, akkor az merre mutat, mit mutat. Aki követett már zarándok vagy turista jelzést, tudja, hogy hol kell keresni. Az életben kicsit nehezebb. Eddig nem követtem tudatosan, nem foglalkoztam vele, ezért még nem állt rá a szemem, és nehezen veszem észre. Itt annyi mindenre kell figyelni, annyi minden elvonja a figyelmet, hogy erre alig marad energia. Amióta hazajöttem, és letisztult bennem az ott átélt események sora, figyelmem a jelekre is összpontosítom. A tetteim, cselekedeteim után megállok, és figyelek, hogy mi történik. Van tovább? Van jel? Vagy nem ez a megfelelő irány, és vissza kell fordulni, más irányt kell venni?
Nemrég nagy elhatározásra szántam el magam, és fenekestül felforgattam az életem. Otthagytam biztos munkám, hogy az álmaim kövessem. Ez nagyon jó érzés, de néha elbizonytalanodok, hogy valóban jó döntés volt-e. Ma olyan helyről kaptam jelet, ahonnan egyáltalán nem vártam. Egyszerűen nem illett oda. Mintha egy vadász az uszodába menne vadászni, és szarvast lőne. Abszurd. Pont ezért szúr szemet. Már észreveszek jeleket, de még inkább arra használom, hogy meggyőződjek az út helyességéről, és nem arra, hogy kövessem. Vagy ezzel akaratlanul is követem? Nem tudom. Talán a jelek egyszer ezt is megmutatják. Minden esetre jó érzés, hogy az Univerzum összefog az álmaim beteljesüléséért, és mutatja az utat. Csak észre kell venni a jeleit. Ami nem is olyan kis feladat.
