Ma szerettem volna ajándékot venni. Egy gránát rózsafüzért, a kő testre gyakorolt regeneráló hatása miatt. Az egész várost körbejártam, sok megoldást találtam, de egyik sem volt az igazi. Mindegyiknél olyan kompromisszumot kellett volna kötni, amit nem tudtam felvállalni. (túl drága, túl sok idő, stb.) Mikor az utolsó helyen sem találtam semmit, alternatív megoldások után kutatva rátaláltam egy hematitből készült keresztre. Ez a kő többek között regenerálja a szöveteket. Megörültem a részsikernek, ennek a kőnek a hatása is jó lesz. Már csak egy akármilyen rózsafüzér kellett, amin kicserélhetem a keresztet. Így majdnem azt kaptam, amit szerettem volna. Az akármilyen rózsafüzér keresése közben azonban rátaláltam arra, amit egész nap kerestem. A kristály rózsafüzérre. Nem gránátból, hanem hematitból, de azt már nem bántam, hisz talán még jobb is ez a kő. Amint elengedtem a mindenképpen még a héten meg kell venni ragaszkodásomat, ami ebben az esetben az alternatív megoldás keresése volt, megjött a siker.
Azóta kaptam olyan híreket, aminek nem örültem. A hírek hallatán, hogy felvidítsam magam, elkezdtem pozitív cikkeket, történeteket, képeket, zenéket olvasni, nézni, hallgatni. Végiggondoltam a napom, és felidéztem azt a sok jó dolgot, ami történt velem. Láttam kis srácot ujjongani a hűvös szélnek, amit a metró tol maga előtt, láttam önfeledten, sugárzó arccal táncolni egy idősebb párt egy talponállóban, találkoztam egy régi kedves baráttal, és még sok segítőkész emberrel. Most nem segített egyik sem. Nem lett tőle jobb kedvem. Nem hagyták elfedni a történteket. Helyette adtak mást. Megoldást. Minden egyes cikk olvasása, zene hallgatása, emlékidézés közben eszembe jutott egy-egy ötlet, és az ajándék kutatás felidézésekor már kirajzolódott egy alternatív megoldás. Még nem tudom, hogy beválik-e ez a megoldás, vagy elvezet egy másikhoz, vagy valóban nem fog összejönni, amit elterveztem. Nem tudom. De elengedem, és hiszem, hogy a legjobb megoldáshoz fogok eljutni végül. Bármi legyen is az. Mint a mai vásárlásnál. Talán nem azt kapom, amit eredetileg akartam, de ugyanolyan jót. Vagy jobbat. Hiszem!
És hiszem azt is, hogy ha elég szemfüles az ember, akkor megtalálja a megoldást. A saját életéből. Minden leckénél van egy gyakorló feladat. Csak észre kell venni, és követni azt a megoldást, ami akkor bevált. Erőt meríteni annak a sikeréből, hisz ha kicsiben sikerült, akkor nagyban is fog.
