Mindenek előtt had jegyezzem meg, hogy egy rendhagyó péntek már önmagában is csak jó lehet.:) De most nem erről akarok írni.
Mai boldogságom forrásai a találkozások.
Ma, rendhagyó módon nem a sarki boltba mentem le vízért, vagy ami még egyszerűbb lett volna, a konyhai csaphoz, hanem Pilisszentkeresztre. Az ott található Mária forrásban merítettem meg kulacsom. A természettel való találkozás mindig felfrissít, ahogy a szent kút vize is. Ezt a helyet különösen ajánlom, mert a Pilisben lévő energiák miatt még üdítőbb ott lenni. Elűz minden gondot, stresszt. De bárhol jó lehet. Jön a hétvége, aki teheti, menjen ki a természetbe, álljon meg egy percre, és szippantson jó mélyet a friss levegőből. Ez az érzés mindennel felér.
A másik találkozás egy majdnem találkozás. Vízszerző körutam miatt egy órát késtem egy baráti ebédről. Hazafelé vezető úton elkezdtem izgultam, hogy meg tud-e várni. Hamar rájöttem, hogy ez egy teljesen felesleges energia pazarlás. Ha találkoznunk kell, úgyis fogunk. Ha meg nem, akkor nem szabad bánni. Majd máskor. Jobb időben. Jobb helyen. De ma találkoznunk kellett. Rövidebb lett ugyan az együtt töltött idő, viszont beszélgetésünk annál tartalmasabb, és még egy kristályt meg egy róluk szóló könyvet is hozott. Ezért kellett találkoznunk. Hogy adjunk egymásnak. Lelkesedést. Jó kedvet. Ötletet. Követ. Könyvet. Akármit.
Figyelni kell a jelekre, a lehetőségekre és követni kell azokat. Mint egy zarándokúton. A jelek mindig csodás helyekre, emberekhez vezetnek. Köszönöm a mai találkozásokat!
