Mégis miért indul el az ember egy zarándokútra? Miért vállalja a veszélyeket egy fiatal nő, hogy egyedül nekivágjon a világnak? Sokszor felmerültek bennem ezek a kérdések. Másokban is. Legalábbis nagyon sok ember kérdezte ezt tőlem indulás előtt, az út közben, és még most is sok ilyen, és ehhez hasonló kérdést kapok. Nagyon sok oka lehet. Sokan vallási meggyőződésből, sokan válaszkeresés miatt. De hogy én miért indultam el?
Nem tudom. Akkor nem tudtam. Csak a zarándokút vége felé jöttem rá, hogy miért is mentem. Elindultam, mert el kellett indulnom. Egyszerűen csak mennem kellett. Valójában az nem volt kérdés, hogy megyek-e. Csak az, hogy hova, mikor, stb. A kérdésekre, hogy miért indultam el, mire keresem a választ, indulás előtt, és az út jó részén mindenkinek azt feleltem, hogy keresem az utam. Iránymutatást akartam kapni, hogy merre menjek tovább. Azt vártam, hogy egy konkrét választ kapjak. Legyél ács. Vagy keramikus. Vagy akármi. Az út vége felé rájöttem, hogy van egy fontosabb cél is, ami miatt inkább elindultam. A tanulás. A tudásszomjam vezérelt arra, hogy egyedül szeljem keresztül az országot. Tanulni akartam magamról, a természetről, a hitről. Az első kérdésre nem kaptam választ. Legalábbis sokáig azt hittem, mert nem jött olyan sugallat sehonnan sem, hogy legyek tehénpásztor, utam ezt a részét nem sikerültnek könyveltem el. Kudarcként nem éltem meg, mert a fontosabb, a valódi célom nem ez volt. Ezt a célt pedig túl is szárnyaltam. Nagyon sokat tapasztaltam, tanultam, és még most is felfedezek a jegyzeteimben olyan mondatokat, amik segítenek az éppen aktuális problémám megoldásában. Ezért is szeretném megmutatni. Ha már csak egy valakinek, egy mondat segít, akkor már megérte. Mára az is világossá vált a számomra, hogy a másik kérdésemre is választ kaptam. Csak ahhoz kellett még egy kis idő, hogy megértsem, leülepedjen, megérjen. Akkor még nem voltam rá felkészülve. Mostanra megértettem.
Úgy érzem, amit ott tanultam, itthon is megtanultam volna. A zarándoklat egy katalizátor volt. De erre is, csak akkor jöttem rá, mikor már megtettem. Amit egy cseppet sem bánok. Meghatározó élmény volt, ami nagyon sokat adott. Nagyon kemény volt, szinte minden lépés fájt, de megérte. Ez az én utam volt. Más máshogyan tanul. Mindenkinek más a sorsa, más az útja. Az élet útján is lehet zarándokolni.
