Mindennapi zarándokutam

A nappalim falán van egy hatalmas térkép. A Föld domborzata van rajta. A térkép pont szemben van azzal a székkel, ahol enni szoktam. Ahogy vacsora közben a félhomályban ránéztem, szembetűnt valami. A legsötétebb szín egyetlen helyre koncentrálódik. Egyetlen folt. A világ legmagasabb hegycsúcsai egyetlen helyen találhatók? Eddig valahogy sosem foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Tudtam, de nem tapasztaltam. Ahogy néztem a térképen az egyetlen nagyon sötét barna foltot, kérdések sora fogalmazódott meg bennem, mely egy gondolatmenetet indítottak el. Vajon miért nincs még egy olyan hegység, ami 8000 felé emelkedne? Vajon miért csak egy van? Olyan, mintha csak egy helyen lehetne Istenhez, a Teremtőhöz bejutni. Mintha csak egy kapu lenne. Több út is vezet felfelé, hisz ott van több csúcs is, és egy csúcsnak is fel lehet jutni többféle képen, több oldalról. Kismillió képen felmászhatsz. De kapu csak egy van. És hogy mi lehet a kapu? Úgy gondolom a boldogság az. Több úton is el lehet érni. Mindenki máshogy csinálja. De a Teremtőhöz csak a boldogsággal juthatsz be. Ez az egyetlen ami számít. Legyen ez az utolsó gyakorlat. Egy életre szóló gyakorlat. Légy boldog. Mindegy, hogy mit csinálsz, ki vagy, hova mész. Légy boldog. Minden feladatban, minden munkában találd meg, amit szeretsz. Ha nincs már benne, akkor keress olyat, amiben van. Keresd meg azt, ami boldoggá tesz. Dobd ki a negatív gondolatokat, a "nem lehet"-et, a "nem tudom"-ot. Csak légy boldog! Engedd meg magadnak. Fogadd be a jót. Mindenki megérdemli. Engedd hát meg magadnak, hogy boldog légy. Mosolyogj, és a világ visszamosolyog rád. A boldogság kapujával a hasán.