Sok szép helyen jártunk az elmúlt egy hét alatt. Minden szikla, rét, erdő és patak gyönyörű volt. Káprázatos helyeken költöttük el az ebédünket, hajtottuk nyugovóra fejünket. Minden este megcsodálhattuk a naplementét, csillagfényes mennybolt alatt aludtunk, és reggel a napfelkelte fantasztikus látványára keltünk. Mégis engem egy hely fogott meg igazán. Egy szent hely. Egy kis időre csatlakoztunk a Mária úthoz. A zarándokút elvitt egy kápolnához. A kápolnát rég lebontották, a köveit elhordták. Csak az alapja maradt meg. Ahogy felértünk a hegy tetejére, új kápolna építése fogadott minket. Egy ember dolgozott rajta. A kápolna tövében 3 gyerek szaladgált. Rögtön megfogott a hely, de akkor még nem tudtam, hogy miért. Leültem a hegyoldalba, egy lefektetett magyar zászló mellé, és felemeltem. Csak ültem ott, és gyönyörködtem az előttem elterülő völgyben. Nem tudtam megszólalni, nem tudtam megmozdulni. A többiek hívása zökkentett ki révületemből. A férfi lejött a tetőről, hogy elmesélje történetét. Amint belekezdett, felcsendültek a déli harangok a lenti faluból. Engedélyünkre elénekelt egy imát, mielőtt folytatta volna bemutatkozását. Az imára a felesége és a gyerekek is csatlakoztak. A kápolnát kalákába, adományokból építik újjá, hogy összehozza a magyarokat. Ahogy beszélt, egyre világosabbá vált számomra, hogy miért hatott rám ennyire ez a hely. A zarándokutam során több Mária kegyhely hatására zokogtam, és sose tudtam, hogy miért is sírok. Csak kitört belőlem. A hely energetikája, vagy a megszentelt föld hatása, a szentek jelenléte. Ki tudja... Most is az a fojtogató érzés fogott el, mint akkor. Nem akartam sírni, mert nem tudtam volna a többieknek megmagyarázni. Könnyeimmel küszködve hallgattam az elbeszélést. Az építőt és családját egyre jobban tiszteltem. 4 gyermekkel, a legkisebb még járni sem tudott, kint éltek, és ingyen építettek. A hitükért dolgoztak. Mint ahogy mindenki, aki valaha is segített, segíteni fog ennek a kápolnának a felépítésében. A föld energiái mindenkit megmozgattak, aki ott járt. Nem lehet elmenni mellette. Nem lehet szó nélkül hagyni. Így vagy úgy, de nyomot hagy bennünk.
Ahogy hazaértünk, a Duna TV műsorán épp erről a kápolnáról készített riportot mutatták be:
http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=762367
Kívánom, hogy sikerüljön időre felépíteni a kápolnát, és legalább ezer évig maradjon fenn, hogy utódaink is részesei lehessenek ennek a fantasztikus adománynak. Örülök, hogy találkozhattam ezzel a családdal, és megismerhettem őket egy kicsit. Örülök, hogy léteznek ilyen helyek, és ápoljuk őket.
Legyen áldott mindenki, aki segédkezett/segédkezik ennek a csodálatos helynek az újjászületésében!
