Nincsenek új gondolatok. Nincsenek új szavak. Amit másnak mondok, amit másnak tanácsolok, visszajut hozzám.
Olyan jól látjuk kívülről mások életet. Olyan bölcsek tudunk lenni, ha másról van szó. A saját problémáinkkal meg nem bírunk. A föld alá döngöl, és nem hagy felállni. Miért nem tudunk magunknak is olyan jó tanácsokat adni, mint másoknak? Ne higgyük, hogy nem tudunk. Tudunk! Csak nem figyelünk rá. Jó pár hónapja megtanultam, hogy amit másnak tanácsolok, azt valójában magamnak tanácsolom. Így elkezdtem figyelni, hogy másoknak mit mondok, és e szerint élni a saját életemet is. Ma különös dolog történt. Nem csak a saját hangom hallottam. A szavaim most kintről jöttek vissza hozzám. Egy másik személy szájából, egy "véletlenül" elém kerülő idézetből, egy épp meghallott történetből. A valaha kimondott szavaim életre keltek, és megtaláltak, amikor szükségem volt rájuk. Érdemes hát figyelni rájuk!
